leonberger

Leonberger

AKINEK NEM CSAK A SZŐRE, DE A SZÍVE IS ARANY

Történet és eredet:

19. század harmincas éveinek elején kezdődött .Németországban...
Egy Leonberg nevű városban élt Heinrich Essig, tekintélyes városi tanácsos és nagy állatbolond. Udvarában mindenféle állatot megtalálhatunk; rókát, kutyát, macskát, galambot és varjakat. Egy szép napon a tanácsos fejébe vette, hogy kutyái keresztezéséből létrehoz egy olyan kutyafajtát, mely leginkább hasonlít városának címerállatához, az oroszlánhoz. Egy fekete-fehér újfundlandi szuka és egy a nagy Szent-Bernát menedékházból származó ún.Barry-kan nászából felnövekedett egyedekhez hozzákeresztezett még pireneusi hegyikutyákat, így jött létre a fajta, amelyet Leonberger-nek hívnak, és amelynek első egyede hivatalosan 1846-ban látta meg a napvilágot. A Leonberger rengeteg kitűnő tulajdonságot örökölt őseitől; a hegyikutya éberségét és kiegyensúlyozott kísérő-védő szellemét, a bernáthegyi és az újfundlandi jámborságát és emberközpontúságát, a kiinduló fajták hatalmas termetét, impozáns megjelenését, és kimagasló intelligenciáját. Mivel Essig nemcsak állatbarát, de kitűnő üzletember is volt, a Leonberger karrierje hamarosan magasra ívelt. Királyok kutyája lett, és ára a magasba emelkedett. Kilenc hatalmas, ezüstszínű leonbergit tartott Ausztria és Magyarország legendás királynője, Erzsébet királynő (Sissy), leonbergik népesítették be III.Napoleon, I. Umberto király udvarát, és még Oroszország cári udvaraiba és eljutottak.

A XIX.század végén származási helyén, Németországban a Leonbergit alapvetően parasztkutyaként tartották, családokkal élt, sokat magasztalták intelligenciáját és kísérő-védő tulajdonságait.

A második világháború után számuk jelentősen megcsappant, de szorgos és felelősségteljes tenyésztői munkával a fajta német szerelmesei újrateremtették a Leonbergert, aki azóta is családokkal él szoros közelségben, és egyenlőre még mentes a divatkutyákat előbb-utóbb elérő ártalmaktól.

Napjainkban a Leonberger egy kitűnő családi kutya, mely modern életünk minden kivánalmá- nak képes megfelelni.

Az Egyesült Államokban kiváló Wesenje és az emberrel való igen szoros kapcsolata miatt terápia-kutyaként használják, testi-lelki sérült emberek életét gyógyulását, segíti elő.(Delta Society’s Pet Partner Program)

Megjelenés

A leonbergi nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis kifejezetten elegáns kutya. Harmonikus testfelépítéséhez öntudatos nyugalom, ugyanakkor élénk temperamentum társul. A leonbergi megjelenésében impozáns nagyság párosul tökéletes arányossággal és teszi elegánssá az óriásokat.

A szelíd óriás standardban feltüntetett magassága:kanok:72-80 cm, szukák:65-75 cm. Egy kan súlya 70-90 kg.,egy szukáé 60-70 kg. lehet.

A kutya színe vörös; vörös fekete szőrvégekkel, oroszlánsárga, homokszínű vagy krémszínű, ezek minden kombinációja, mindenkor kötelező mélyfekete maszkkal, mely az egész arcorri részt takarva a szemek fölött végződik. A fekete maszkban szinte elvesző sötét szemek teszik a leonbergit intelligenciát és barátságosságot sugárzóvá, kölcsönzik neki azt az arckifejezést, mely minden kutyabarátot megragad. Jellegzetes még a lógó, nagy háromszög alakú füleket szegélyező fekete keret.

A leonbergi hosszú, dús szőrzetű fajta, mellső lábait zászló, a hátsókat gatya díszíti, dúsan szőrözött seprűfarkát nyugodtan leeresztve hordja.

Legfontosabb: a Leo lelke

A leonbergi hatásossága hatalmas testében, harmonikus arányaiban és mindenek előtt természetében rejlik. Felépítése magabiztosságot ad a kutyának, kiegyensúlyozott nyugalmából nehéz kibillenteni a szelíd óriást. Több évtizedes német tenyésztői munka eredménye a mai leonbergi természete; a Németországban kötelező tenyészvizsgák során ugyanis szigorúan kizárták azokat az egyedeket, melyek a Wesen legkisebb hibáját is mutatták, félősek vagy agresszívek voltak. Így jött létre a kutya, akiben valóban vakon bízhatunk; magabiztos kiegyensúlyozottsága és rajongása az ember iránt tökéletesen megbízhatóvá teszi. A napjainkban is kötelező és a német klub által szigorúan felügyelt tenyészvizsgán a következőek tulajdonságokat követelik meg: magabiztosság, nyugalom, teljesitőkészség, engedelmességi készség, jó emlékezési és tanulási készség, zajjal és egyéb behatásokkal szembeni érzéketlenség, barátságok viselkedés, gyerekszeretet: az ideális családi és kísérő kutya legfontosabb tulajdonságai.

Egy valódi családi kutya

A leonbergi csak a családdal együtt tud élni, kennelben vagy egyedül egy területen nem tartható. Kiemelkedő intelligenciája és egyéb kiváló tulajdonságai az emberrel való szoros együttélés során alakultak ki az elmúlt évtizedekben, és ezt továbbra is megköveteli. Aki nem jóban-rosszban, házban-kertben és a szabadság ideje alatt is közösen akar kutyát tartani; ne Leonbergert vegyen. Aki azonban testi-lelki jóbarátot akar, aki lesi minden gondolatát, akivel minden problémáját megoszthatja, akit minden gond nélkül mindenhová magával tud vinni, akiben a végsőkig megbízhat; aki családjába szeretne egy szeretet adni és kapni vágyó új tagot, az ismerkedjen meg a fajtával személyesen, és ezután nem nehéz dolga a döntés meghozatalában. A hatalmasra megnövő babyt meg kell tanítani a család rendjére, ám semmiképpen sem erőszakkal és autoritással, hanem egyszerűen szeretettel és bizalommal; meglátjuk, hogy kutyánk többet és hamarabb fog megtanulni, mint azt gondoltuk volna.

Bár sokat emlegettük a Leo emberszeretetét és alapvetően barátságos természetét, az magától értetődik egy kísérő-védő kutya esetében, hogy családja veszélybe kerülésekor azonnal és minden félelem nélkül támadásba lendül, anélkül, hogy erre tanítanunk kellene. Intelligenciája révén rögtön felismeri a veszélyes helyzeteket, és önállóan is képes cselekedni, ha a sors úgy hozza. Ugyanez az intelligencia biztosítja, hogy ok nélkül viszont soha senkit nem fog megtámadni.

Bár nagydarab az eb, bőséges mozgásra van szüksége, rendkívül szívesen tesz nagy sétákat, szívesen úszik, és kutyasportra is alkalmas. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a nagytestű fajtákat másfél- két éves korukig nem szabad megerőltető mozgásnak kitenni, a bicikli mellett való futtatást pedig nem a leonberginek találták ki.

Rengeteg előnyös tulajdonsága miatt a Leonbergert használják katasztrófakutyaként, vízi mentésre, de bevált vakvezető kutyaként és sportkutyaként is. Nem ritka az IPO II-III szintet elért Leonberger sem. Legújabban a már említett terápia-kutya szerepben próbálják, a projectet vezetők legnagyobb megelégedésére.

Nem közhely: gyermekbarát

A Család védelme természetes a leonbergi számára, és külső támadókkal szemben mindenkor habozás nélkül fellép. Egyetlen eset, amellyel zavarba lehet hozni, az a családon belüli veszekedések esete. Így például előfordul, hogy a haragos szülőt ráugrálva próbálja meg eltávolítani gyermekétől, akit éppen dorgál. A gyermekek mindenek előtti szeretete a Leo esetében nem elcsépelt frázis, mely minden kutyára bizonyos mértékig ráhúzható, hanem valóban igaz, éppen a szigorú német tenyészvizsgák, és az állandó családban élés eredményeképp.

A német leonbergi klub egyik leghíresebb és legrégebbi bírójának szerelme a fajta iránt, és első kutyája a következő történethez kötődik: Családjukban két pici gyermekkel eldöntötték, hogy beszereznek egy ebet. Az alapvető feltételek a nagytestűség és a gyermekszeretet azaz tökéletes megbízhatóság voltak. Elmentek hát egy nagy kiállításra, megszemlélni a kiválasztott fajtákat; újfundlandit, bernáthegyit, berni pásztort és leonbergit. Meg-megálltak beszélgetni, és egy hatalmas leonbergi kan mellett olyannyira belemerültek a tulajdonossal folytatott eszmecserébe, egy pillanatra nem figyeltek gyermekeikre. Mikor elkezdték keresni a gyermeket, a közelben fekvő számukra akkor még irtózatos nagyságúnak tűnő leonbergi kan mellett pillantották meg, amint a kutya szájába rakosgatva a finom falatokat, kis keze szinte elvész annak szájában. Kicsit pánikba estek, hogy miként hozhatnák el a kicsit az óriástól, anélkül, hogy az állatot felbőszítenék. Már éppen kezdtek valóban idegesek lenni, mikor a Leo gazdája visszatérvén, miután teljes nyugalommal otthagyta ebét egy fél órára, így szólt hozzájuk : Nyugalom, hiszen ez csak egy Leonberger !

És valóban, a gyermek és a kutya az elkövetkező 10 percet is teljes harmóniában töltötték, miközben a szülők a kan tulajdonosával folytatott beszélgetés során meggyőződtek róla: ez az a fajta, amire szükségük van.

Persze a történet nyilvánvalóan egy nagyon jól nevel kutyáról szól, hiszen azt senkinek sem javasoljuk, hogy kiállításon hagyja magára kutyáját, de tény, hogy külföldön igen sokat lehet látni kiállításon kutyákat, melyek póráz nélkül mennek gazdájukkal, néha 3-4 is egyszerre. Egyértelmű, hogy ez nevelés kérdése, a látottak azonban megerősítik az embert abban, hogy a leonbergit természetes veleszületett tulajdonságai teszik alkalmassá arra, hogy családi kutyaként problémamentesen bárhová elvihető legyen, hogy megbízhatóságához ne férjen kétség.

Két szólás

Végezetül két német nyelvterületen bevett szólást idézünk.

“Wer einmal einen Leonberger besessen hat, ist im Grunde genommen für andere Rassen nicht mehr geeignet.” azaz::

“Aki egyszer belebolondult egy leonbergibe, az alapjában véve alkalmatlan más fajta tartására.”

Valamint:
“Ein Leo bleibt selten allein”

“Egy Leo ritkán marad egyedül”

E mondások bizonyítják, hogy aki egy Leonbergivel együtt él, előbb-utóbb rájön, hogy még egy ilyen kedves, szeretetreméltó, okos társat el tudna képzelni házában és udvarában.

[VISSZA] | [FRISSITÉS] | [ELŐRE] FŐLAP