A leonbergi

Elbeszélés egy óriás, orszlánszeru kutyáról, akinek bundája színe és a szíve olyan, mint az arany, akinek tulajdonságai szinte csodálatosak, s ha nem magam tapasztalom, legyintek rá: mese!

A fajta eredete, múltja

A leonbergi fajta története az 1830-as években kezdődött, Stuttgarttól nem messze, Leonberg városában. A város tekintélyes tanácsosa, Heinrich Essig igazi állatbarát volt, róka, kutya, macska, galamb népesítette udvarát. Essig tanácsos egy napon fejébe vette, hogy létrehoz egy olyan kutyafajtát, mely Leonberg városának címerállatához, az oroszlánhoz hasonló. Szent-bernáthegyi, fekete-fehér újfundlandi és pireneusi kutyák több generációs keresztezéséből létrejött a Leonberger fajta, melynek első hivatalos egyede 1846-ban látta meg a napvilágot. A fajta természetében csodálatosan ötvöződnek az ősök tulajdonságai; békés és emberközpontú, mint egy bernáthegyi, kiegyensúlyozott és jámbor mint egy újfundlandi, figyelmes és éber mint egy hegyikutya. Egy ilyen kiváló természettel megáldott fajta, melynek hatalmas, impozáns megjelenése sem mindennapi, természetesen nagy jövő előtt állt; Essig, a kiváló üzletember, gondoskodott róla, hogy a Leonberger a hatalmasságok udvarait népesítse. A leonbergi főúri kutya lett: Erzsébet, az osztrák- magyar monarchia legendás Sissy-je 9 ezüstszínű, fekete maszkos kutyát tartott, de Richard Wagner, Bismark, III. Napoleon, I. Umberto udvaraiba is jutott a nemes kutyából.

Képek.: Independent Leo Gazette, webzine for owners and lovers of Leonberger dogs

Természetesen a fajta nagyobbik része a kutyák egyszerű életét élte, a majorságokban, a parasztporta védelmezőjeként és a család barátjaként. Az emberrel hosszú évtizedeken át tartó szoros együttélés szilárdította meg a leonbergi kiemelkedő tulajdonságait; magas intelligenciáját, kiváló alkalmazkodóképességét, és kísérő-védő természetét.

A II. világháború sajnos megritkította a leonbergiket is, de Németországban hamar újraéledt a fajta, és több mint 150 éves múlttal a háta mögött ma mindennapi életünkhöz alkalmazkodó, rendkívül ragaszkodó, kiemelkedően intelligens családi kutyaként él együtt barátjával, az emberrel.

Küllem

A leonbergi nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis kifejezetten elegáns kutya. A hatalmas test igen arányosan felépített, vastag csontú, kifejezetten erőteljes alapokon nyugszik, nem kelt nehézkes benyomást, és a könnyed mozgásban sem hátráltatja a kutyát.

A standardben feltüntetett magasságok: kanok: 72-80 cm, szukák: 65-75 cm. Egy kan súlya 70-90 kg, egy szukáé 60-70 kg lehet.

A kutya színe oroszlánszínű: vörös, és a vörös különböző árnyalatai a homoksárgától az oroszlánszínű sárgán és vörösesbarnán át a rőtvörösig, mindenkor teljes fekete maszkkal. A vöröses alapszínt több-kevesebb fekete szőrvég járhatja át, ugyanakkor a kutya alapszínét a fekete nem határozhatja meg.

A leonbergire jellemző kötelező fekete maszk ideális esetben mélyfekete és az egész arcorri részt takarva legalább a szem fölé ér. A szem színe barna, a sötétbarna kívánatos. A leonbergi feje nem szélesedik ki olyan erőteljesen, mint az újfundlandié, a kutya arckifejezése barátságos, jóindulatú. A lógó, háromszög alakú középnagy füleket fekete keret szegélyezi. A leonbergi farka dúsan szőrözött seprűfarok, mely csánk alá ér, a mellső lábakat zászló, a hátsókat gatya díszíti.

Természet és jellem

A leonbergi különlegessége abban rejlik, hogy e nem mindennapi külső mögött csodálatos természet lakozik. A leonbergi erőteljes, tiszteletet parancsoló, harmonikus testfelépítéséhez öntudatos nyugalom, ugyanakkor élénk temperamentum társul. A kutya tisztában van saját méreteivel és képességeivel, ez az alapja magabiztosságának, kiegyensúlyozottságának. Egy leonbergi szinte soha nem ideges, sok esetben egyszerűen nem hagyja magát zavartatni. Kiegyensúlyozott nyugalmából nehéz kibillenteni, ám ha a helyzet úgy hozza, a pillanat töredéke alatt dönt és cselekszik. A leonbergi intelligens kutya, viselkedése, tanulási folyamatai, döntési folyamatai sokban az emberére emlékeztetnek, és eltérnek az úgynevezett "okos kutyá"-étól.

A német leonbergi klub egyik bírója, és tenyésztési felügyelője a következő tulajdonságokat tartja a leonbergire igazán jellemzőnek: családi kutya, gyermekbarát, magabiztos, kiegyensúlyozott, teljesítőképesség, engedelmességi készség, játékösztön, jó tanulási és megjegyzési képesség, zajjal és egyéb behatásokkal szembeni érzéketlenség jellemzi.

A több mint 50 éve működő német leonbergi klub megalapozta a fajta stabil wesenjét egyrészt azzal, hogy előírta a minimális tartási körülményeket (miszerint a kutyának a családhoz való állandó kapcsolatban kell élnie) másrészt azzal, hogy tenyészvizsgája alkalmával a küllemi bírálaton kívül igen fontos szerepet szán a kutya jelleme és természete (wesen) vizsgálatának, fenti karakterjegyek értékelésének. Nemkívánatos tulajdonságként a következők merülnek fel: agresszivitás, túlzott keménység, félősség, gyávaság, vadászösztön.

A leonbergi kutya egészen különleges módon szereti a gyerekeket. Ez nem közhely! Nem csupán elfogadja és tiszteli, adott esetben játszik vele, hanem szinte magáénak tekinti, aggóik érte és odafigyel rá. Ideális partner már egészen kicsi gyerekkorban is, végtelenül megbízható.

A leonbergi kiváló tulajdonságait napjainkban sok gyógyítással és rehabilitációval foglalkozó intézmény is felismerte és fejleszti, használja. Az USA-ban indult Delta Society's Pet Partner Program után már Németországban, Ausztriában, sőt hazánkban is használják a leonbergit terápiakutyának. A nyugodt, méltóságteljes, kifejezetten barátságos kutya, akinek külleme is megragadó, emberek testi-lelki újjászületését segíti elő, nyugalma és kiegyensúlyozottsága átragad a betegekre, néma, hallgatni és figyelni mindig kész barátra lelnek benne, aki barátságát magától értetődően, felhajtás nélkül nyújtja, s egy-egy simogatás közben egész lelkét feltárja, odaadó és önzetlen. Kinek ne lenne erre szüksége: 80 kiló allűrök nélküli feltétlen szeretetre?!

Nem túlzás, hogy a leonbergit a lelke teszi különlegessé, s valószínűleg nem véletlen az sem, hogy az a család vagy tenyésztő, akinek egyszer már volt szerencséje leonbergit tartani, szinte soha nem vált másik fajtára, sőt: a családdal élő leonbergik száma egyre nő. Ahogy a német mondás tartja: "Wer einmal einen Leonberger besessen hat, ist im Grunde genommen für andere Rassen nicht mehr geeignet." Aki egyszer belebolondult egy leonbergibe, az alapjában véve alkalmatlan más fajta tartására.

Tartás-nevelés

A leonbergi kölyköt 9-12 hetesen célszerű elhozni a tenyésztőtől, és az első naptól fogva családtagnak tekinteni, bevonni a család életébe, és sokat foglalkozni vele. A kutya nevelésekor elegendő kizárólag a pozitív megerősítésre hagyatkozni (jutalom, játék, falatka, dicséret helyes viselkedéskor) és a nemkívánatos viselkedésformákat egyszerűen figyelmen kívül hagyni. A leonbergi nevelésekor a büntetésnek fizikai formáit semmi esetre sem célszerű használni, gondoljunk bele, mi lesz akkor, ha kutyánk megnő, és mi továbbra is csak fizikai módszerekkel tudjuk majd megrendszabályozni. Nyolcvan kilóval nem olyan egyszerű erőszakosnak lenni.

A legkézenfekvőbb receptet a leonbergi kutya nevelésére egy 1986-os német tenyésztési kiadványból idézném: "A kölyök gazdája, amennyi időt csak tud, foglalkozzon kutyájával. A kutya így megismeri hangját és életének szokásait. A fiatal kutya hamar észreveszi, mely cselekedetei aratnak tetszést, és melyek nem. A fiatal kutyának is igénye, hogy a szűk családi körbe felvétessen. Védettnek akarja érezni magát, azt akarja, hogy foglalkozzanak vele… Tanuljunk a kutyától: pontos megfigyelés! A kutya ismer bennünket, szokásainkat, mozdulatainkat, cselekedeteinket, gyorsan megtanulja, hogy mikor mit akarunk tőle. Így megérti a mi nyelvünket, és még hangulatainkat és átérzi. Nekünk is meg kell figyelnünk a kutyát, hogy jobban megérthessük, mert ő is kifejezi magát és beszélni akar velünk. A kutya ugat, morog, dünnyög, jajong, sóhajt, vidám és szomorú, és minden esetben ki akar ezzel fejezni valamit. "

A kulcsszavak tehát a leonbergi nevelésekor: család és együttélés. Ha a kutyát befogadjuk családunkba, magunk is meg fogunk lepődni, hogy minden különösebb erőlködés nélkül is milyen gyorsan tanul, és milyen kiválóan alkalmazkodik.

A leonbergi igen szociábilis fajta, mindenféle kisállattal, és természetesen más kutyákkal is gond nélkül együtttartható.

Egészség, ápolás

A leonbergi nagytestű fajta, lassan fejlődik, a teljes kifejlettséget két éves korban éri el, de sok esetben még ez után is változhat, érhet. A gyors növekedési fázis a fiatal kutya szervezetét, elsősorban csontrendszerét és izületeit próbára teszi; étrendéjére való odafigyeléssel és kiegészítő takarmányokkal segíthetünk kutyánk szervezetének.

Egyébiránt a leonbergi a nagytestű kutyák között ritka egészséges fajta, mindenféle túlzástól mentes, nem nyálzik, nincsenek problémák sem a szemével, sem a fülével, sem a farkával, nincsenek örökletes problémái, élete során sem fogékony a betegségekre, az időjárás viszontagságai is jól tűri. A téli hideg meg sem kottyan neki, kisebb eső nem tudja átáztatni bundáját, egyedül a nyári nagy meleg, ami megviseli szervezetét. Mindig gondoskodjunk árnyékról és folyamatos friss vízről kutyánk számára.

A leonbergi viszonylag nagy mozgásigényű fajta, örömmel sétál, kirándul, úszik, a futást és az ugrásokat azonban nem neki találták ki. Főképp fiatal korban ne futassuk a kutyát, egy életre tönkretehetjük izületeit.

A kutya ápolása nem jelent különösebb gondot, bundáját egy héten legalább egyszer alaposan át kell fésülni (a vedlési időszakban természetesen gyakrabban), mancsait, szemeit, füleit ellenőrizni. Fürdetni nem kell, a szennyeződéseket megszáradásuk után kefével távolítsuk el. Természetes vizekben persze nyugodtan fürödhet a kutya, amit örömmel meg is tesz; az újfundlandi örökség, az ujjak közötti úszóhártya a magyarázat a leonbergi vízimádatára.

Kinek ajánljuk

A leonbergi kutya csak a családdal tud együtt élni, kennelbe zárva vagy egy területen elzárva értelmét veszti, éppen azokat a kiemelkedő tulajdonságait nem értékelhetjük majd, melyek a fajtát oly különlegessé teszik. És a szoros szociális kontaktus nélkül tartott leonbergi bizony wesenhiányosságokat mutat: félős vagy agresszív, megbízhatatlan...stb. Kinek van erre szüksége?

Aki nem jóban-rosszban, házban és kertben akar kutyát tartani, aki a szabadság idejére el akarja felejteni kutyáját, aki a kert végében 20nm.-t szán a kutya területének, akinek nincs ideje nap mint nap foglalkozni kutyájával, aki a kutyaiskolában szeretne a csibészre őrjöngeni, ne vegyen leonbergit.

Akinek hiányzik családjába valaki, aki mutatós, intelligens, megbízható, jellemes, ha kell, őrzi házát és családját, szereti a gyerekeket, szeretetre vágyik és szeretet ad, aki fel tudja vállalni, hogy mozgásteret és elfoglaltságot biztosít a kutyának, aki felvállalja azt, hogy egy óriási kutya ellátása és helyes táplálása bizony nem olcsó, vegye fel a kapcsolatot néhány tenyésztővel, ismerje meg a fajtát, és úgy gondolom, nem fogja megbánni, ha magához vesz egy leonbergit. Aki megismeri ezt a csodálatos fajtát, hamar megszereti és nem fog benne csalódni.

Az elbeszélés itt a végéhez ért.

Íme a kutya, akirol ismeroi, barátai, kedveloi regéket zengenek, mesehoshöz hasonló tulajdonságokkal ruházzák fel.

Íme a kutya, aki akár mesehos is lehetne: eros, jóképu, bátor, nagylelku, nemes, önzetlen, meghódítja a világot… . S ha akadna valaki, aki nem hisz a mesékben, aki kétkedik, annak csak azt tudjuk ajánlani: Aki nem hiszi, járjon utána !

Kerekes Mária

[VISSZA] | [FRISSITÉS] | [ELŐRE] FŐLAP

2006.03.13. © Sissy-Haus - webmaster: Vida J.2001.